Alternatív Innováció

         Mi az AbilityMatrixnál azt tanítjuk az ügyfeleinknek, hogy nincsen jó vagy rossz. Vannak helyzetek, adottságok, amiken nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk változtatni. Ezeket fel kell ismerni, és utána pozitív módon be kell építeni a termékbe és a szolgáltatásba. Mint egy jó kereskedő, bármit az előnyünkre fordíthatunk, csak nyitottság és egy speciális keretrendszer, irányítottság kell a gondolkodáshoz. Mindennek megvan a maga előnye és lehetősége, csak fel kell ismerni és fel kell használni.

         Miért írjuk most ezt? Tegnap jelent meg a hír, hogy a Tokaj Kereskedőház Zrt. luxusmárkát kíván csinálni a tokajiból, és erre jelentős összegeket költ [http://bit.ly/tokaji2]. Természetesen hosszasan el lehet polemizálni azon, hogy vajon a Tokaj Kereskedőház egyfelől mennyi pénzt költött arra, hogy teljesen erodálja a tokaji hírnevét mondjuk az elmúlt 20-40-60 évben? Szintén kérdéses, hogy ők vajon alkalmasak-e rá (mint márka), illetve, hogy a szokásos magyar viszonyokat figyelembe véve ebből végül mekkora összeget fognak valóban az ötlet kivitelezésére fordítani?

         Az összes kérdésre nem tudom a választ, és nem is értek a borokhoz. Nekem ez szakmai, stratégiai kérdés, így fenntartom a tévedés jogát. Számomra szimpatikus az a nyitottság, ahogy szembenéztek a korábbi helyzettel és nagyon nagy felismerésnek tartom azt, hogy igazodnak a lehetőségekhez, azokhoz az adottságokhoz, amiken nem tudnak változtatni. Ez az adottság egyébként nem csak Tokaj esetében létezik, hanem a többi borvidéknél is, bár Tokajnál a döntést megkönnyíti a különleges bor, amit csak ott termesztenek. Az adottság, amiről beszélünk, hogy Magyarországon nincsen egybefüggő nagy borvidék. Olyan terület, ahol ugyanolyan bort tudnak termelni. Kicsi, különféle talaj, különféle mikroklíma befolyásolja a bor minőségét, az ízeket, az élményeket.

         Nagyon nehéz utat választanak, mert bár a minőséghez sok minden adott, egyetlen botlás, amit felkap a sajtó elég lehet a teljes felépített mű lerombolásához. A helyzet kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor a BP olajtársaság zöldként aposztrofálta magát. Egy ideig működött, de kódolva volt benne a bukás, csak az ideje volt kérdéses. Sajnálatos módon ez az idő is eljött, a mexikói-öbölbeli ökológiai katasztrófával.  A tokaji esetében az emberekbe lesz kódolva a kockázat. Azaz minél magasabb lesz a márka értéke, annál többen akarnak majd vele kerülő úton gyorsan pénzt szerezni alacsony minőséget árulva. Ez nem magyar sajátosság, egyszerűen emberi gyarlóság. Én évekig a pálya széléről néztem és nem értettem, hogy hol lehet annak értelme, hogy vagyonokat öntenek a borba, és olyan terepen akarjuk a világot megverni, ahol nem vagyunk versenyképesek: a közepes minőségű, de nagy mennyiségben terített borok piacán. Remélem a felismerést kitartó munka követi és valóban nem csak szakmailag, de morálisan alkalmas emberek kezébe kerül a projekt és lesz idejük végigvinni. Ha igen, akkor azt gondolom, jelentős elmozdulás fog történni minden szempontból.

         Tovább gondolva a prémium pozicionálásban rejlő lehetőségeket, egy nagyon magas árfekvésű és csak csúcsminőségű borokat előállító, exportorientált borvidék azonnal a turizmus célpontjává válhat azáltal, hogy ha helyben olcsóbban lehet hozzájutni a borokhoz, mint a borpatikák polcain. Ezzel azonnal húzza magával a vendéglátást, utaztatás, repülést, egyéb kulturális rendezvényeket, potenciális befektetéseket, és még ki tudja mi mindent.

         A nagy kérdés: van egy különleges termőterület ami kicsi, így mennyiségben soha nem tud versenyezni a világgal; hogyan tudjuk ezt kihasználni? Hogyan lehet ebből előnyt faragni? Sok sikert kívánok és remélem, hogy ez találkozik a helyi borászok jövőképével.

A tegnapi napon robbant a hír, hogy a Tesla autógyártó megnyitja a szabadalmait mások előtt . Van aki szerint ezzel beismerik, hogy bajban vannak (pl. olyan cégek, minta Gartner, ahol a Magic Quadrant elemzésekbe kerülésért fizetni kell- áldozzunk a független piackutatás és elemzés oltárán egy gyertyát) és persze lehet, hogy igazuk is van. Egyelőre nem lehet tudni, hogy ez pontosan mit is jelent, de elméleteket gyártani mindig jó.

Nézzük egy egészen másik, egy kicsit optimistább és tudatosabb szemszögből a döntést. Vajon a szabadalmak nyílttá tétele valódi veszélyt jelent-e a Teslának? Véleményem szerint nem. Először is, a Tesla utánozhatatlan. A teljes szerelési rajz birtokában sem lesz még egy olyan autó mint a Tesla. Másolni lehet, de ugyanazt az érzést visszaadni nem. Egyedi és az autópiaccal erősen szembemenő pozicionálása, úttörő szerepe, amit a többi autógyártó nem értett meg (Audi, Mercedes, Mercedes) mind olyan különbségek, amiket nem lehet két év alatt megugrani. Jelenleg nincs meg az autógyártó cégekben az ehhez szükséges nyitottság.

Másrészt az innováció egy folyamat, nem egy pillanat. Azt gondolom, hogy ha a Teslának csak annyi van a tarsolyában, amit megosztott, akkor tényleg bajban vannak. Ha azonban ez csak az alap, amire mindenki építhet, és már ők is előrébb tartanak, akkor számukra ez semmilyen veszéllyel nem jár [lásd előző bekezdés].

A Tesla nem áll rosszul a megrendelésekkel. Nincsenek klasszikus értelemben vett növekedési problémáik. Van megrendelés, az ügyfelek elégedettek. Ráadásul a pozicionálásból adódóan a Tesla nem mehet sokkal lejjebb, mint a jelenlegi prémium szint.

Az igazi korlát vagy harc a töltési és akkumulátor technológiák harca. És ez a kulcs. Mivel a Tesla semmilyen területen nem kockáztat, ezért ez a lépés leginkább a saját technológiájuk standardizálásáról szól. Hogy ők, az általuk képviselt gyorstöltő rendszer, legyen az iparági szabvány. A Tesla és a többi, erre a piacra belépő autógyártó legnagyobb versenyhátránya a fosszilis rendszerekre épülő infrastruktúra. És ahhoz, hogy több kút legyen, több autó kell.

Nem a nagy gyárak fognak belépni, hanem újabb, kockázati tőke által támogatott kis cégek. A nagy cégek porrá fogják égetni magukat a dilettantizmusukkal, és ezt jól tudják. Igazából már most is sokszor nevetség tárgyává válnak a Teslával összehasonlítva, és ez a szakadék tovább fog növekedni, mihelyt megjelennek a Tesla alapú autók. Nem simán egy inkrementális innovációról van szó, hanem paradigmaváltásról a tervezésben, a vevői élményben, a használatban, amit a vevő nem fogad el egy hagyományos értékeket képviselő gyártótól. A Google-től nem veszel fizetős szolgáltatást, a BMW-től nem veszel traktort és sorolhatnánk.

Minél több kis, újszerű megoldás lesz a piacon, annál jobban és karakteresebben kirajzolódik a Tesla előnye, lesz kihez képest pozicionálni magukat. Lesz egy saját piacuk, és nem a hagyományos autókhoz fogják őket hasonlítani, így még inkább vágyott márkává válnak. Ha van tőlem kisebb, rosszabb, gyengébb alternatíva, akkor azonnal sokkal több vevőt tudok magamhoz vonzani. Nagyjából most úgy kell elképzelni, hogy vannak a hagyományos autók és a Tesla, mint teljesen elektromos autó. Ezt a választékot kiegészíteni egy vagy több rosszabb, de 100%-ban elektromos autóval aszimmetrikus dominanciához  vezet, és a Tesla felé tereli a vásárlókat.

A Tesla lehet, hogy egyes elemzők szerint a túlélésért küzd, de nem ott és nem úgy, ahogy azt az elemzők gondolják. Ami valóban a túlésért küzd, az a fosszilis autóipar. A Tesla nem tesz mást, mint hivatalos hadüzenetben támadja meg az egyik utolsó bástyáját, az infrastruktúrát, és az arra épülő teljes iparágat. Ha sikeresek lesznek, akkor megjelenhetnek az első fizetős gyorstöltő kutak, és egy új korszakba lépünk. Ha nem, akkor elmondhatjuk, hogy az autóipar, és a kőolajipari cégek újra bedaráltak egy újítást.

Érdekesnek találom, hogy a diszruptív innovációk mitől működnek, és mitől nem. Először is, a „diszruptív” szónak nem hiszem, hogy van megfelelő magyar fordítása. Szerintem legjobban a „piacátalakító innováció” fedi le a kifejezés jelentését. Gondoljunk például arra, hogy a LED lámpák [http://hu.wikipedia.org/wiki/LED] megjelenése hogyan forgatta fel a mosószerek piacát. A vakítóan fehér szín a ruháknál nem volt más, mint egy bizonyos anyagnak a ruha szövetei közé kerülése, ami a hagyományos lámpa fényére úgy reagál, hogy fehéren világít. A LED lámpa viszont ezt a speciális fényt nem bocsájtja ki, ezért hiába mossák szép fehérre a ruhákat, valójában
azok nem tűnnek fehérebbnek [azaz a LED világítás diszruptív hatású a fehér mosóporok piacára].

A diszruptív innováció egy balul sikerült példája a Samsung Smart Gear nevű okosóra [http://en.wikipedia.org/wiki/Samsung_Galaxy_Gear], aminek piacra dobása kapcsán megjelent egy interjú a designerrel. Bár az interjú direktben nem mondta ki, de a sorok közt olvasható volt, hogy az emberek amikor okosórát vesznek, akkor valójában óraként tekintenek rá, és igénylik az órának 2014-ben meghatározott speciális értékeit. Ma az órát alapvetően nem időmérésre használjuk, hanem design tárgyként, ékszerként, kiegészítőként. Az óra bukása jól példázza, hogy a Samsung mennyire mellélőtt, amikor a vásárlók alapvető igényeit nem vette figyelembe, pedig „spanyolviasznak” tűnik a felimerés, hogy egy órának óraként kell kinéznie. Ha megnézzük a Motorola első dobását okosóra témában [http://bit.ly/Motorolawatch], - ami határozottan úgy néz ki mint egy óra - azt hatalmas ovációval fogadták, úgyhogy a prototípus után kíváncsian várom, hogy fog kinézni az igazi. Azzal kapcsolatban az az egy fenntartásom van, hogy ha nagyon vastag lesz, akkor elveszti az óra jellegét. [az óra hatást nem csak a számlap alakja, de a vastagsága is meghatározza, azaz a túl vastag óra már otromba, így nem tudja betölteni a kiegészítő, design tárgy szerepét]. Azt tudnunk kell, hogy az órák alapvetően kerek számlapúak, a szögletesek –bármilyen formáról beszélünk is – jóval kisebb részét teszik ki az eladásoknak.

Ha egy másik sikeres diszruptív innovációt kellene említenem, akkor az elektromos autók piacáról a Teslát [http://en.wikipedia.org/wiki/Tesla_Model_S] említeném. Van valami, ami autónak látszik, de igazából nem autó. Ha nyomon kövejük a marketingvezető nyilatkozatait, akkor azt látjuk, hogy általában űrhajóként, négykerekű futurisztikus technológiaként definiálja. Külső jegyeiben hozza az autókkal szemben támasztott elvárásokat, a belső „tartalmat” tekintve viszont egészen újszerű.

Ha valaki diszruptív innovációt hoz létre, nagyon fontos, hogy a dolog belesimuljon abba az elképzelésbe vagy koncepcióba, amit adott tárgy vagy szolgáltatás köré az ügyfelek jelenleg építenek. Maga a tartalom ettől még lehet felforgató, lehet más a sales modell, de termékek esetében fontos hogy úgy nézzenek ki, mint a piacon lévő többi tárgy. Egy óra óraként, egy autó autóként. Ez biztos, hogy elengedhetetlen a sikerhez.

Utolsó példaként említem meg az SSD-t [http://hu.wikipedia.org/wiki/Solid-State_Drive]. Az SSD-ben az alapvető technológia mássága miatt megvolt a potenciál, hogy a hagyományos winchesterekhez képest például új csatolófelületeket hozzon, az igazi áttörést azonban az hozta meg, amikor az SSD-t olyan fizikai formába öntötték mint a hagyományos wichestert, ezzel megkönnyítve a különböző rendszerekbe való integrálhatóságát. Mi a véleményetek erről? Vajon fontos-e, hogy egy diszruptív innováció úgy nézzen ki, mint azok a piaci termékek, amiket meg akar változatatni, le akar cserélni, vagy ez szükségtelen? És ha tudtok olyan terméket, ahol éppen a rendbontó forma eredményezte a piaci sikert, akkor osszátok meg.

A teljes hanganyagot itt hallgathatjátok meg:

https://soundcloud.com/abilitymatrix/piacot-felforgato-innovaciok

Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk a cégben a kommunikációt megváltoztatni, és elkerülni azokat a kellemetlenségeket, amit az email ma mindenkinek okoz. Kapod az emaileket „subject” [tárgy megjelölés] nélkül, visszakeresési lehetőség nélkül, és gyakorlatilag az email fiókodat elárasztják az üzenetek. Ezek lehetnek külső és belső üzenetek egyaránt [külső amikor a cég partnereitől kapunk emailt, belső, amikor a munkatársak egymás között emailben kommunikálnak].

Az egyik ok, ami miatt azt gondolom, hogy az email korszak lassan lezárul, hogy egyre több olyan alkalmazást látunk, ami az emailt vagy annak egy-egy felhasználási módját próbálja megváltoztatni. Mindez azt jelzi, hogy erre jelentős igény van. A Mail App [http://en.wikipedia.org/wiki/Mail_(application)] sikere is ezt mutatja, ami gyakorlatilag egy „to do” listát csinál az emaileidből. Példaként említhetjük a Zinboxot is, ami egy magyarországi fejlesztés [https://www.zinbox.it/]. Ők szerettek volna egy szép gmail klienst csinálni, és meg is tették.

A másik amiért azt gondolom, hogy az email az utolsókat rúgja az, hogy egy egyszerű problémamegoldásból, - mint távollévő felek közötti kommunikáció vagy gyors üzenetváltás - kommunikációs platformmá vált. Továbbá, ha megvizsgáljuk, milyen emberek kezdték használni az emailt vagy akár a mobil emailt, a termékelfogadási haranggörbét [Moore Crossing the chasm című könyve nyomán, http://www.bridgegroupinc.com/images/blog/chasm.jpg] nézve azt látjuk, hogy jelenleg már a kései elfogadás fázisában vagyunk. A metrón a 70 éves nénikék is előveszik a mobiltelefont, és emaileznek rajta. Ez azt jelenti, hogy a „lemaradók” [angolul laggards] fázisban vagyunk, amikor gyakorlatilag már mindenki emailezik.

Azt a hatalmas mennyiségű emailt amivel nap mint nap találkozunk, már nem tudjuk kezelni. A belső kommunikáció megoldására a cégnél bevezettünk egy új kommunikációs csatornát, a Slacket [https://slack.com/], míg a külső kommunikáció kezelésére a Podio [https://podio.com/site?gclid=CPHFmZ6m4L4CFSEewwodAwYAEg] nevű alkalmazást használjuk, ami tökéletesen alkalmas többek közt a projektmenedzsmenttel kapcsolatos feladatok kezelésére. A projektekbe email címeken keresztül bevonjuk az ügyfeleinket, akik így látják, hogy a különböző dokumentumok, anyagok, milyen szintű készültségben vannak. Így próbáljuk meg transzparensebbé tenni a cég működését. A Slack valójában nagyon hasonlít a Google Wave-re [http://simple.wikipedia.org/wiki/Google_Wave], azzal a különbséggel, hogy például nincsen email integráció benne. Ez egy üzenetküldő platform, amiben channelek [csatornák] vannak, ahova fájlokat tölthetünk fel, tagelhetünk [címkéket csatolhatunk fájlokhoz és csatornákhoz] és jelölhetünk meg. Gyakorlatilag a Slack az, aminek a Google Wave-nek kellett volna lennie, de senki nem hibáztatja a Google-t amiatt, hogy három éve még úgy gondolták, hogy az emailt is integrálni kell bármilyen kommunikációs folyamba.

Ma eljutottunk odáig, hogy az email alapvetően egy kifutó fázisban lévő termék vagy szolgáltatás, és most fognak megjelenni azok a diszruptív, piacot átalakító megoldások, amik már nem email alapúak lesznek. Ha belegondolunk, ilyen a Facebook. Rengeteg olyan ismerősünk van, akinek sem az email címét, sem a telefonszámát nem tudjuk, vagy nem feltétlenül van szükségünk rájuk ahhoz, hogy kommunikáljunk velük. Mert Facebookon, Instagramon vagy LinkedIn-en keresztül vesszük fel, és tartjuk a kapcsolatot velük. Simán el tudom képzelni, hogy ha a Google Glass [http://en.wikipedia.org/wiki/Google_Glass] lesz végre olyan, hogy fel is akard venni, akkor csak arcfelismerésen keresztül történő kommunikáció is lehetséges lesz. Azaz ha valakit látunk, a különböző platformokon képkeresési szolgáltatás alapján kiválasztjuk, és visszaigazolás után úgy tudunk vele kommunikálni, hogy csak az arcára emlékezünk, illetve arra is csak egy szoftver emlékezik. Mit gondoltok, vannak olyan megoldások a Slacken kívül, esetleg magyar fejlesztésben, amik erre az egész változásra hatékonyan reagálnak? Ha igen, akkor mondjátok el véleményeteket!

A teljes anyagot itt hallgathatjátok meg:

https://soundcloud.com/abilitymatrix/az-email-vege

Most éppen egy futó belső projektekhez elemzünk product review-kat. Mi nem hiszünk a feature szentségében és igazából az összes kísérletünk ezt támasztja alá. Azaz, hogy igazából a usereket nem érdekli a feature. Nem azért veszik egyik vagy másik terméket. Mégis érdekes látni azt, hogy sokkal több információ nyerhető ki a pozitív vagy semleges leírásokból, mint a negatívból.

Miért van ez? Elsősorban azért, mert a negatív termékleírások és a panaszok jelentős része jó esetben egyetlen funkcióhoz köthető, de biztos, hogy egy funkció savazásában csúcsosodik ki. Viszont semmi másról nem is szól. Nagyon ritkán lehet belőle megtudni, hogy mire használták, milyen helyzetben és milyen céllal akartak valamit elérni? Így a motivációról sem tudsz meg semmit.

Ráadásul, egy negatív review sokkal nagyobb kárt okoz, mint amekkora előnyt egy pozitív hoz. A nyilvánvaló marketing és brand érték problémán túl az alábbiakért.

Kétféleképpen lehet kezelni az ilyen helyzetet: kijavítod a problémát, és ezzel elhárítod a haragos ügyfelek panaszáradatát vagy megérted a teljes környezetével együtt az ügyféligényt. Az elsővel látszólag megoldottad a problémát. Igen, de nem tudom, hogy valóban meg kellett-e oldanod a problémát?

Azt tanuljuk, hogy a panaszokat kezelni kell. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy az aki panaszkodik valóban az ügyfeled. Megvette a termékedet és a szolgáltatásodat, de valójában neki nem is erre lett volna szüksége. Így elköltöttél egy vagon pénzt arra, hogy valami olyasmit javíts meg, ami egy hangos vevőnek fontos, de a többségnek, a lojális ügyfeleknek nem.

Ezzel gyorsan disszonanciát okozol a felhasználói élményben, és sok pénzt el is égettél a feature fejlesztésével, plusz a negatív review kint is marad, láthatja fű-fa-bokor-virág, hogy ha elég hangosan vered a dobot, még a legelképesztőbb dolgokat is beleteszik neked. Magyarul terrorizálható a szállító/gyártó/fejlesztő.

A fenti gondolatsorral nem azt akarom bátorítani, hogy ne legyen fontos a felhasználói visszajelzés, hanem hogy az éremnek van egy másik oldala. És a seggel-fejjel beleugorva történő szekvenciális probléma megoldás nem vezet sehova. Eredményre meg különösen nem.

Egy gyakorlati példa: vízálló fotókamerák. Az egyik gyártó nagy energiákat fordított arra, hogy cserélhető SD kártya legyen benne. Miért is? Mert azt úgy szoktuk. A review-k elemzése közben már látszik, hogy valójában az ügyfeleknek ez szinte egyáltalán nem igénye. Mert ők egy kényelmes, egyszerűen használható, megbízható (vízhatlan, strapabíró, egy töltéssel sokat bíró) kamerát akarnak. Kihagyhatták volna az SD kártya csere lehetőségét és nekik is olcsóbb lett volna a kamera, az ügyfelek meg boldogabbak. Akinek meg kell SD kártya csere, az vegyen mástól.

Értsd meg, hogy mi a valódi igénye. És ha Te azt sose akarod megadni neki, akkor küldd át a konkurenciához. Mindenki hálás lesz érte, Te pedig megkíméled magad egy hangos, örökké elégedetlen, de egyébként veszteséges ügyféltől.

C mint cheap, azaz olcsó. Az elmúlt hetekben több helyen is kifejtettem, hogy miért gondolom azt, hogy hosszú távon egy prémium márkát tönkretesz az, ha olcsó lesz. Ráadásul az Applenek semmi szüksége rá, így is piacvezető, illetve az egyetlen cég a Samsung mellett, aki keres a vason. És az egyetlen cég az okostelefon gyártók közül aki keres a szoftveren is. Technikailag a Blackberry is ilyen, de ők sajnos már nem tényezők.

Egy két órás beszélgetést nehéz olvasmányosan visszaadni, főleg egy blogbejegyzésen keresztül, de a lényeget, mély magyarázat nélkül talán érdemes megosztani. Nézzük az AbilityMatrix megközelítéssel lehetséges sikeres forgatókönyveket.

Az alapvetések egy olcsóbb iPhone esetében.
1. A szoftvernek zökkenőmentesen kell futnia. Azaz a felhasználói élmény nem szenvedhet csorbát.
2. Nincs olyan feature, amit ki lehet venni, mint prémium szolgáltatás. Az iPhone bizonyos szempontból egyszerű, minta faék. A kamerája olyan, amilyen, ezen lehet kicsit variálni, de nem biztos, hogy érdemes (gyártási volumenből eredő növekedés). Funkciógombokat nem lehet levenni, hogy a kezelés esetleg nehézkesebb legyen, mert nincs mit. Az akksit egyébként sem lehet cserélni, szóval igazán nincs mit csupaszítani rajta.
3. Az iPhone továbbra is belépő termék az Apple univerzumba. Ahogy azt több, sokat mellőzött információ alátámasztja, és ez a legnagyobb baja a konkurenciának az Apple-lel, az iPhone csak a kezdet. Akinek bejön ez a fajta termékkoncepció (egyszerűség, minőség, robosztusság-minőség-megbízhatóság) az elindul további Apple termékek felé. Hangsúlyosan csak azokról a felhasználókról beszélünk, akiknek ezek a minőségek megfelelő válaszok napi munkavégzés vagy szórakozás területén is. Ez a pont alátámasztása az első pontnak. Bár az Apple nagyon sokat keres a telefonon, maga a telefon olyan mennyiségű ráhordást képes generálni, mint egy másik gyártónál sem. A Blackberrynek se tabletje, se számítógépe. A Google Chromebookja nem tűnik (még) meggyőzőnek, ráadásul ezzel a brandeléses Nexus gyártással igazából csak egy adott gyártó szekerét tolják előre - és azt is csak átmenetileg, a vas profitja nem náluk jelentkezik.
4. A szoftver sokáig bírja. Az Apple termékekre (kivéve talán az iPad) jellemző, hogy elég sokáig támogatják őket a szoftverfrissítésekkel. Azaz sokáig benne maradnak a rendszerben a felhasználók, még akkor is, ha már a termék nem támogatott, nem gyártják. Ez, figyelembe véve, hogy pl. egy Android telefon esetében sokszor fél-egy évet kell várni a frissítésre komoly versenyelőny. Általában a vas ki is tudja szolgálni a frissebb operációs rendszert, tehát felhasználói élmény szintjén ez nem jelentkezik problémaként.
5. A mostani 4-4S belbecsnél nem lesz rosszabb a műszaki tartalom. Az előző pontból kiindulva ez az emberek 90%-nak még legalább két évig elég lesz. Ez pedig bőven túl van a jelenlegi okostelefon élettartamon, erősítve a prémium érzést.

Nézzük, hogy milyen esetekben lehet értelme egy olcsóbb iPhone-nal megjelenni.

1. Csak Kína.
A Kína témához nagyon sok mindenről kéne beszélni, de van pár fontos sarokpont amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az első, hogy Kínában nem ciki ha valaki többnek akar látszani, mint ami. Ez innen úgy tűnik, hogy képmutatás, de valójában valami egészen másról van szó. Nem akarok kulturális kritikákba belemenni, mert csak egy rövid, egy éves saját tapasztalatom van, ami ráadásul csak egy kis szelete a kínai kultúrának. A lényeg, hogy ahol el lehet adni hosszított Passatot (pedig a többség alacsonyabb), ott el lehet adni olcsóbb iPhone-t olyan rétegeknek, akik tényleg nem tudják megengedni maguknak, hogy ilyet vegyenek. Nagyon nagy piacról beszélünk, amit mások is olcsóbb telefonokkal próbálnak elérni.
2. Harmadik világ, dumbphone ellenfelek.
Az Apple egyik nagyon nagy tartaléka, hogy szolgáltatói szerződéssel még mindig sokkal kevesebb országban lehet megvenni, mint versenytársai termékét. Amennyiben ezek az országok erősebben árérzékenyek, vagy rosszabb az alkupozíció (nem lehet a szolgáltatáson behozni a készülék támogatási összegét- subsidies) ott hatalmas nyitás lehet.
3. Tapasztalatok az iPad Mini után
A Végtelen Ciklus 1 alatt van pontos és részletes adathalmaz arról, hogy mi történt miután a saját prémium terméküknek egy olcsóbb alternatívát állítottak. Ezekből leszűrhették azokat az információkat, amelyek alátámasztják az értelmét ennek az akciónak, amiket a 4-5 pontban leírok.
4. Az iPhone csak a kezdet
Ráhordás, ráhordás, ráhordás. Óra, TV, alkalmazásbolt. Mivel az iPhone kapu az Apple univerzum felé, azért gondolkodhatnak úgy is, hogy a többi terméken jelentkező haszon és plusz árbevétel jelentősen ellensúlyozza a kieső profitot.
5. Ők már látják az inflexiós pontot.
Azaz tudják, hogy mikor érkezik el az a pont, ahol az okostelefonok életciklusa a mostani 1-2 év helyett kitolódik 3-5 évre is akár. Anélkül, hogy részletekbe mennénk, elvileg szintén izgalmas lehet, hogy mikor jön el az a pont, ahol többet keresel az alkalmazásokon, mint a vason (jelenleg ez nem látszik, figyelembe véve, hogy az alkalmazások nem havidíjasok). Az Apple malmára hajtja a vizet, hogy ők nem csak az alkalmazással járnak jól: iTunes. Magyarul: az embereket egy olcsóbb telefonnal beterelem egy olyan rendszerbe, ahol a végtelenségig lehet őket fejni és mindenért én kapok több kevesebb pénzt: app store, kiegészítők, reklám, zene, videó, könyvek, és még ki tudja mi minden.
6. Óra hype. Hype-oljuk egy kicsit ezt az óra kérdést. Ha valahogy sikerül hozzákötni a telefonhoz (azaz olyan szolgáltatásokat kitalálni, hogy instant get legyen), akkor az olcsóbb iPhone azonnal jelentősen növeli az óra vásárlók számát. Magyarul lehet piac előkészítés is, de ez azért elég meredek lenne: egy zászlóshajót beáldozol azért, hogy egy ismeretlen termék indulását megdobd.

Amire én nem látom a választ, hogy a szükségszerű márka erodálást hogyan fogják megállítani, megfordítani, vagy ha ezt nem tudják, akkor hogyan fogják a céget újrapozícionálni. Egyfelől nem látok erősebb brandet az Apple-nél. A Samsungnak kisebb gondja is nagyobb lesz 12 hónapon belül, mint hogy prémium brandet építsen, a Dell, HP, ASUS kiszállt a buliból, a Google sohasem volt prémium brand és születési rendellenességei miatt erre a szerepre alkalmatlan is (free..., márpedig ami free az nem lehet prémium). Tehát érvényes gondolatmenet lehet az is, hogy az Apple mehet lefele, mert egyszerűen nincs brand ami a közelében lenne abban a vertikumban, amit csak ők tudnak teljes egészében lefedni és így kockázat nélkül mehetnek lefele.

Egy valamit azonban ne felejtsük el. Árat emelni csak nagyon kevesen tudnak. Ha egyszer elindul valami lefele, akkor nem fog megfordulni, mert nem tudod megfordítani, csak nagy presztízs és lojalitás vesztés árán.

Lássuk mi is lesz a sztori és mennyire nyúltunk mellé a fenti gondolatokkal.