Mi az AbilityMatrixnál azt tanítjuk az ügyfeleinknek, hogy nincsen jó vagy rossz. Vannak helyzetek, adottságok, amiken nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk változtatni. Ezeket fel kell ismerni, és utána pozitív módon be kell építeni a termékbe és a szolgáltatásba. Mint egy jó kereskedő, bármit az előnyünkre fordíthatunk, csak nyitottság és egy speciális keretrendszer, irányítottság kell a gondolkodáshoz. Mindennek megvan a maga előnye és lehetősége, csak fel kell ismerni és fel kell használni.
Miért írjuk most ezt? Tegnap jelent meg a hír, hogy a Tokaj Kereskedőház Zrt. luxusmárkát kíván csinálni a tokajiból, és erre jelentős összegeket költ [http://bit.ly/tokaji2]. Természetesen hosszasan el lehet polemizálni azon, hogy vajon a Tokaj Kereskedőház egyfelől mennyi pénzt költött arra, hogy teljesen erodálja a tokaji hírnevét mondjuk az elmúlt 20-40-60 évben? Szintén kérdéses, hogy ők vajon alkalmasak-e rá (mint márka), illetve, hogy a szokásos magyar viszonyokat figyelembe véve ebből végül mekkora összeget fognak valóban az ötlet kivitelezésére fordítani?
Az összes kérdésre nem tudom a választ, és nem is értek a borokhoz. Nekem ez szakmai, stratégiai kérdés, így fenntartom a tévedés jogát. Számomra szimpatikus az a nyitottság, ahogy szembenéztek a korábbi helyzettel és nagyon nagy felismerésnek tartom azt, hogy igazodnak a lehetőségekhez, azokhoz az adottságokhoz, amiken nem tudnak változtatni. Ez az adottság egyébként nem csak Tokaj esetében létezik, hanem a többi borvidéknél is, bár Tokajnál a döntést megkönnyíti a különleges bor, amit csak ott termesztenek. Az adottság, amiről beszélünk, hogy Magyarországon nincsen egybefüggő nagy borvidék. Olyan terület, ahol ugyanolyan bort tudnak termelni. Kicsi, különféle talaj, különféle mikroklíma befolyásolja a bor minőségét, az ízeket, az élményeket.
Nagyon nehéz utat választanak, mert bár a minőséghez sok minden adott, egyetlen botlás, amit felkap a sajtó elég lehet a teljes felépített mű lerombolásához. A helyzet kicsit hasonlít ahhoz, mint amikor a BP olajtársaság zöldként aposztrofálta magát. Egy ideig működött, de kódolva volt benne a bukás, csak az ideje volt kérdéses. Sajnálatos módon ez az idő is eljött, a mexikói-öbölbeli ökológiai katasztrófával. A tokaji esetében az emberekbe lesz kódolva a kockázat. Azaz minél magasabb lesz a márka értéke, annál többen akarnak majd vele kerülő úton gyorsan pénzt szerezni alacsony minőséget árulva. Ez nem magyar sajátosság, egyszerűen emberi gyarlóság. Én évekig a pálya széléről néztem és nem értettem, hogy hol lehet annak értelme, hogy vagyonokat öntenek a borba, és olyan terepen akarjuk a világot megverni, ahol nem vagyunk versenyképesek: a közepes minőségű, de nagy mennyiségben terített borok piacán. Remélem a felismerést kitartó munka követi és valóban nem csak szakmailag, de morálisan alkalmas emberek kezébe kerül a projekt és lesz idejük végigvinni. Ha igen, akkor azt gondolom, jelentős elmozdulás fog történni minden szempontból.
Tovább gondolva a prémium pozicionálásban rejlő lehetőségeket, egy nagyon magas árfekvésű és csak csúcsminőségű borokat előállító, exportorientált borvidék azonnal a turizmus célpontjává válhat azáltal, hogy ha helyben olcsóbban lehet hozzájutni a borokhoz, mint a borpatikák polcain. Ezzel azonnal húzza magával a vendéglátást, utaztatás, repülést, egyéb kulturális rendezvényeket, potenciális befektetéseket, és még ki tudja mi mindent.
A nagy kérdés: van egy különleges termőterület ami kicsi, így mennyiségben soha nem tud versenyezni a világgal; hogyan tudjuk ezt kihasználni? Hogyan lehet ebből előnyt faragni? Sok sikert kívánok és remélem, hogy ez találkozik a helyi borászok jövőképével.
